Sajnálom hogy az utóbbi pár napban nem voltam jelen, bár senki sem követ és csupán néhányan néztétek meg az eddigi két bejegyzésemet, szerintem illik bocsánatot kérni.
Mindenkinek az életében volt olyan időszak amire nem szívesen emlékszik vissza, néha viszont mégis kell, hogy tudjuk mi a helyes út. Sok csalódás éri az embereket az életük során és megtanulnak együtt élni velük. Például egy szerelmi csalódás, mondjuk egy 25 éves lánynak aki felköltözött Budapestre és ismerkedik a várossal. Azt hiszi ez lesz a fordulópont az életében, aztán jön egy fiú akiben csalódik egy hatalmasat és vissza kerül a kis városkába ahonnan származik. Rossz vissza emlékezni rá és fáj, viszont ez segít nekünk a helyes utat választani. A csalódások és az életben elkövetett kisebb-nagyobb hibák tesznek azzá akik vagyunk. Vannak szép emlékek is amik szintén segítenek nekünk, egy zene is lehet szép emlék amit ha újra meghallgat az ember jobb kedve lesz mert egy szép emléke van ami ahhoz a zenéhez köthető. Sok érzelem kavarog egy emberben, főleg egy tinédzserben. A fiatalabb korosztály nem tudja igazán hogy mi vár rájuk az életben, hogy mire kellene felkészülniük. Munkát vállalnak ahol tudnak, próbálnak lábra állni azonban nem mindenkinek sikerül. Akinek össze jön vagy nem lesz ideje a szüleire, családjára vagy kirúgatja magát csak hogy ne kelljen neki dolgozni. Az ideális életkor amikor elkezdenek dolgozni, próbálgatni a szárnyaikat az a 17-18 éves kor. Jó érzés néha vissza gondolni mi történt velem az évek során, mindenkinek el kellene gondolkodni rajta. Az emlékek ugyanis fontosak, az tartja életben az embert, ha boldog ha szomorú emlékről van is szó. Bárki aki olvassa majd ezt a bejegyzésemet, kérlek, ha más nem is Te emlékezz rám.
By.:Emily
Emlék
2019-07-27
Hozzászólások (0)